A felhevített gyanta szaga sokak számára ismerős. Nem sokan tudják, hogy a gyantát a következőkre használják Fémek ónozása és forrasztása. Mi a jelentősége ennek az anyagnak, és milyen szerepet játszik a folyamatban - ezt kell megérteni.
Tartalomjegyzék
Miért van szükség forrasztófolyadékra
Kiváló minőségű forrasztás nem lehetséges fluxus nélkül. Fluxus nélkül a forraszanyag nem "tapad" a forrasztandó fémhez. A fluxusnak a következő feladatai vannak
- Oldja fel a felületen lévő szennyeződéseket és oxidokat;
- Megakadályozza a forrasztópáka által felmelegített felület oxidációját;
- Csökkentse az olvadt forraszanyagcseppek felületi feszültségét.
Ezeket a feladatokat a gyanta elég jól elvégzi.
A gyanta alapvető tulajdonságai
A gyanta egy törékeny amorf anyag, amelynek lágyuláspontja +50 és +150 fok között van - az összetételtől és az átvétel módjától függően. Nevének egyik eredete az ókori Colophon városáról származik, ahol kiváló minőségű fenyőgyantát nyertek. A gyanta a halványsárgától a sötétbarnáig (néha majdnem feketéig) terjedő színű, vöröses árnyalattal. Főleg gyantákból, zsírsavakból és néhány más anyagból áll. Összetétele bizonyos mértékig hasonlít a borostyánéhoz.
A gyanta vízben nem oldódik, de etil-alkoholban, acetonban és más szerves oldószerekben oldódik.
A fent felsorolt tulajdonságokon kívül az anyag a folyósítószerekhez szükséges egyéb tulajdonságokkal is rendelkezik:
- Kémiailag inert a forraszanyagokkal és forrasztható fémekkel szemben, és alacsony a korróziós hatása;
- Olvasztott állapotban a gyanta jó folyékonysággal és nedvesíthetőséggel rendelkezik;
- olvadáspontja alacsony, egyes anyagfajtáknál nem haladja meg a 70 fokot, ami még a Rosé ötvözettel való forrasztáshoz is elegendő;
- A fluxusmaradványok könnyen eltávolíthatók szerves oldószerekkel.
A hátrányok közé tartozik a gyenge aktivitás. A gyantát olyan fémek forrasztására használják, amelyek könnyen összeforraszthatók, mint a réz, sárgaréz, bronz stb. Az acél, nem is beszélve az alumíniumról, több hatóanyagot igényel. Erre a célra általában szervetlen savakon alapuló folyékony anyagokat használnak.
A gyantát nemcsak szilárd formában, hanem folyékony alkoholos oldatokban vagy sűrű gélekben is gyakran használják. Ennek a kialakításnak az előnyei a következők:
- Kevesebb gyantafogyasztás (a hatóanyag kis koncentrációja elegendő a hatékonyság csökkentése nélkül);
- Ugyanezen okból csökkentett füsttermelés;
- A folyékony készítményt könnyebb felvinni (pl. ecsettel);
- a fluxus mennyisége könnyebben adagolható;
- A folyadék formájában lévő folyékony anyag behatol a kis résekbe.
Ráadásul közvetlenül a forrasztási pontra kell felvinni, és a folyasztószert először a forrasztópáka hegyével kell felvinni. A forrasztandó területre történő átvitele során a folyasztófolyadék egy része elpárolog vagy elég, még mielőtt a folyamat megkezdődne, ami tovább növeli a fogyasztást és a füst mennyiségét.
Az alkoholos oldathoz más adalékanyagok is adhatók a fluxus hatékonyságának javítása érdekében, pl. glicerin. Ne feledje, hogy ez az anyag higroszkópos, és könnyen magába szívja a vizet, így elektromosan vezetőbbé válik, ezért az ezzel a folyasztószerrel történő forrasztás után a maradékot alaposabban le kell öblíteni. A nedvességgel telített glicerin idővel korróziót okozhat az érintkezési felületen.
Hogyan állítják elő a gyantát
A gyantát főként tűlevelűek természetes gyantáiból nyerik. Ezek körülbelül egyharmada tartalmaz illékony összetevőket (terpentin és egyéb). Miután elpárologtak, szilárd maradék keletkezik, amely a fenyőgyanta, más néven hárpia. Néha fenyő-, fenyő- vagy cédrusgyantából is készül gyanta. Ezt a fajta gyantát oleoresinnek nevezik. Előállításának technológiája akár kézműves körülmények között is reprodukálható.
A gyanta összegyűjtése időigényes folyamat, ezért ésszerűbb a gyantát közvetlenül a fapépből kinyerni. Ebben az esetben a tűlevelű fűrészport oldószerrel kezelik, amely további tisztítás és párologtatás céljából kiszívja a nyersanyagot. Ebben az esetben a végtermék színe sötétebb, de a minőséget nem befolyásolja. Ezt a gyantát extrakciós gyantának nevezik. Olcsóbb, mint a gyantagyanta, de a fapépből származó további anyagokat és oldószereket tartalmaz. Ez gyakorlatilag nincs hatással a forrasztás minőségére, de más gyantás alkalmazásoknál fontos lehet.
A gyantát a cellulózgyártás melléktermékeként keletkező tallolaj lepárlásával is nyerik. Az eredmény a faggyúgyanta, amelynek ára magasabb, mint a hagyományos gyantaé. Ezenkívül a terméknek és gőzének szúrós, kellemetlen szaga van. Pozitívum, hogy a gyanta lágyuláspontja alacsonyabb.
A gyanta egyéb felhasználási területei
Ezt az anyagot nem csak forrasztáshoz használják. A porított gyantát ott használják, ahol a súrlódást növelni kell, de a kopás nem kívánatos. A porszerű gyantát széles körben használják más anyagokkal keverve a vonós hangszerek íjainak és a balett-táncosok cipőinek bedörzsölésére. Az apróra vágott gyantát különböző sportfelszerelésekben (a kézcsúszás valószínűségének csökkentése érdekében) stb. használják.
A gyantát vegyi anyagként lakkok, festékek, műanyagok, gumi stb. előállításához használják. Vízlepergető tulajdonságait papír és régebben faszerkezetek impregnálására használják.
Rosin jó dielektromos tulajdonságokde mechanikai tulajdonságai (ridegség, külső tényezőkre való érzékenység) nem teszik lehetővé, hogy önálló dielektrikumként használják a mérnöki gyakorlatban. Különböző dielektromos vegyületek része.
Káros a gyanta?
A gyanta előnye, hogy viszonylag ártalmatlan. Nem tartalmaz semmilyen mérgező anyagot. A forrasztópákával való túlhevítéskor azonban a nem mérgező gyanta károsabb összetevőkre (egyes savakra, pinolinra stb.) bomolhat. Ezek az anyagok szintén enyhén mérgezőek, de hosszabb ideig történő belégzés esetén allergiás reakciókat, nyálkahártya-irritációt stb. okozhatnak.
A szintetikus gyanta ebből a szempontból kevésbé káros, mivel nem tartalmaz abietinsavat, de az ilyen készítmények drágák. A gyanta részecskék tartós belélegzése szintén káros - asztmához vezethet. Ezért a gyantával való munka termelési körülmények között lehetetlen elszívó és személyes légzésvédő felszerelés nélkül.
Otthon nehéz elképzelni, hogy a mesterember légzőkészüléket viseljen, de az ilyenkor keletkező füst mennyisége is kicsi. Nem valószínű, hogy a gyanta ritka, alkalmi otthoni használata észrevehető károsodást okozna, azonban a szellőztetett helyen történő munkavégzés nagyon kívánatos.
Fontos! A fentiek mindegyike a tiszta gyantára vonatkozik. Az ezen alapuló ipari fluxusokban (pl. LTI sorozat) más összetevőket is hozzáadnak, amelyek aktívabbá, de egyben károsabbá is teszik a készítményt. Komoly biztonsági óvintézkedéseket kell tenni a velük való munkavégzés során.
A vegyipar az elmúlt évtizedekben óriási ugrást tett előre. Természetes gumira már senkinek sincs szüksége, sok természetes színezéket is felváltottak a mesterségesek. A gyantát azonban továbbra is úgy fogják használni, mint évszázadokkal ezelőtt. Olcsó és hatékony alternatívát még nem láttunk.
Kapcsolódó cikkek:
